Korunk a digitális technológia vívmányairól szól, az okostelefonok, tabletek és egyéb IKT eszközök uralta világban szinte bármi elérhető pillanatok alatt. A 21. század elérte az oktatást is, de vajon képes-e lépést tartani vele? Vagyis be tudja-e építeni a modern törekvéseket, jelen esetben a blogokat? A blogok eredettörténete akár már az ókorban is elindulhatott (nyilván nem jelen formáját értve), de az elképzelés magva megszületett. Sok-sok éves fejlődését követően aztán a 20. század végére megjelent a mai értelemben vett blog. A blogok az oktatásban című bejegyzésemet egy, a felsőoktatásban dolgozó szakemberrel készített interjú alapján írom le. Az ő véleményére és tapasztalataira hagyatkozva haladnék a blogok hatékonyságát és hasznosságát bemutató írásomban.
Mi is az a blog?
Első pontban szeretném tisztázni mit
is értünk az alatt, amikor azt mondjuk: blog. Találtam egy összeszedett rövid
leírást a blog fogalmáról, melyet T. Nagy László írásában olvastam:
„Egy olyan interneten elérhető webes
megnyilvánulás, ami periódikusan újabb bejegyzésekkel bővül. A blogok célja a
nyilvánosság megteremtése, ezért a legtöbbjük bárki számára nyílt hozzáférésű.
Jellemzően a bejegyzések időrendi sorrendben olvashatóak úgy, hogy a legutolsó
bejegyzés van legfelül. Lefelé haladva a régebbi tartalmakat böngészhetjük.
Tartalmukat tekintve a blog lehet
személyes, vagy tematikus. A személyes forma leginkább egy naplóhoz
hasonlítható, ahol a tulajdonos megosztja gondolatait a közösséggel. A
tematikus blogok egy témával vagy témacsoporttal foglalkoznak, s abban
publikálnak. Általában személyes(ebb) hangvételűek mint a szakmai publikációk,
írói járatosak a témában, ahol saját véleményeiket, tapasztalataikat, vagy akár
kutatásaikat oszthatják meg.
A bejegyzésekre lehetőség van
reagálni, így a véleménycsere megoldott. A fórumtól a blog leginkább abban
különbözik, hogy amíg ott egyszerűbb kérdésekre keresünk direkt válaszokat,
addig a blogban a szerző által leírt tartalomból szerzünk információt
elsősorban, és csak másodsorban véleményezünk vagy kérdezünk. Tehát a blogban a
szerző megoszt egy (a fórumban megszokottnál hosszabb hangvételű) tartalmat,
amire az olvasók reagálhatnak kérdéssel, bírálattal, kijelentéssel, vagy
kiegészítéssel. Léteznek még az úgynevezett mikroblogok, amelyekben nagyon
rövid szövegek, linkek vagy multimédiás tartalmak oszthatók meg és nem minden
esetben biztosított a reakció sem az olvasóközönségnek.” (T. Nagy László, 2013)
Visszatérve az elején megfogalmazott
történeti feltételezéseimre, miszerint már az ókorban is megjelent a blog
elődje, megállapítottam, hogy főleg a reagálás és a véleménycsere lehetősége
nem volt megoldott, illetve kiegészíteném, büntetlenül biztosan nem volt
megoldott. Ha éppen Hammurapi törvényoszlopa jut eszünkbe, aki a törvényeket
elérhetővé tette a közösség számára, akkor nem is állunk annyira messze a
blogtól. A babiloni király „törvénykönyve” az egyik legkorábbi ilyen jellegű mű
és ráadásul részben fennmaradt. Ha egy keveset ugrunk az időben, akkor eljutunk
Luther Mártonhoz, aki tételeit kifüggesztette a wittenbergi vártemplom
kapujára, (elindítva a reformációt).
Mert bizonyos értelemben a blog nem
más mint egy miniatűr tankönyv hasonmása. Ezzel a példával élve a történelemben
elsőként mégis Freinet nevét kellene megemlítenem. Az ő tanítványai készítettek
olyan feladatokat/dolgozatokat, melyeket kitettek a közösség számára, akik
visszajelzésekkel szolgálhattak. Éppen ezért érdemes eljátszani a gondolattal,
mi lenne, ha ezek a személye manapság tevékenykednének. Vicces lenne vagy éppen
teljesen komoly blogon olvasni a legújabb törvényeket? Negatív kritikai
kommentért pedig talán már nem fejeznének le?
Web-log
Az idő viszontagságain keresztül
eljutottunk 1992-höz, amikor is megszületett az első blog, Tim Berners-Lee
által, bár ekkor még nem blog néven futott. A weblog elnevezés Jorn Barger
nevéhez köthető és 1997-ben történt mindez, a web és a log szavak
összevonásából alkotta meg, amely a hajónaplóra utal. A rövid ’blog’ alak
1999-ben jelent meg stílszerűen egy blogon, melyet Peter Merholz szerkesztett
és írt. Ekkortájt jöttek létre az első gyűjtőportálok. 2004-ben már több mint
10 millió blog működött. Léteznek magyar gyűjtőportálok is, például: a http://blog.lap.hu.
Látható a dátumokból, hogy bár a dolog új
keletű mégis immáron több mint húsz éves történelemre tekint vissza, amely idő
alatt a kezdetektől a jelenig óriási változások és fejlődés következett be
nemcsak a technológiában, hanem a megítélésében is. Mára már nem megy
csodaszámba az internet.
De mégis mi a különbség a mai
értelemben vett blogok és az úgymond „korábbiak” között?
A válasz nagyon egyszerű: a blog
írója nem kanonizál. Az online felület szabad formát kölcsönöz a blog számára, legyen
az író, vagy olvasó, aki netán hozzá is szól. Ma egy blog hatással lehet az
emberekre, önszántunkból követhetjük a bejegyzéseit, nincs kényszer. Azért
olvassuk, mert kíváncsiak vagyunk, tanulni szeretnénk belőle. Nem kötelez
minket semmire sem, nem vár el tőlünk semmit.
„A digitális műveltség generációtól
és életkortól függetlenül “érhet el” egy-egy személyhez, és eltérő mértékben
gyakorolhat hatást online tevékenységére. Ha egy tanulót veszünk példának, aki
blogot ír, aktív tartalommegosztó az online közösségi oldalon, hangulatáról és
aktuális érzelmi állapotáról mikroblogokon ad hírt az őt követőknek, videót
készít, amelyet online felületeken oszt meg, a hétvégi program fényképeit
online fényképmegosztó oldalakon is elérhetővé teszi, stb., nos, számára több
területen szükséges átgondolni és alkalmazni a digitális műveltséghez tartozó
“szabályokat”, mint például egy, az e-mailt gyakran használó és ezen kívül
csupán online bemutatókat készítő és megosztó személynek.” (Lévai, 2013)
Tanulás
Miután a blogok számtalan formájában
megjelentek már a világhálón és ki tudja még mennyi kiaknázatlan terület
maradt, így várható volt, hogy bizony az oktatás/tanulás/nevelés témaköröket
érintő bejegyzések is utat fognak törni. Ez az áttörés megtörtént. A
kezdetekben csupán maroknyi tanár vagy oktatásban dolgozó kezdett el írni,
aztán ahogy nemzetközi szinten a blog terjedése, úgy itthon is nőtt a számuk.
Érdemes azonban különválasztani a
blogokat írójuk szerint. Hiszen az oktatásban megjelenő szerepek szerint
íródnak azok. Tehát tanuló és tanár egyaránt bloggeré válik. A tanárok által
közölt blogok több szempontból is a jövő tanulását jelenthetik, de a jövő
oktatása könnyen elképzelhető, hogy a diákblogokra is építeni fog.
Tanárblogok
Először is közvetlenebb lehet mint ami egy formális tanóra
keretein belül megengedett. A tanárok olyan tartalmakat is megjeleníthetnek,
melyekre már nem maradt idő az iskolában. A tanárok által készített bejegyzések
figyelemfelkeltő hatása sokkal intenzívebb lehet, hiszen itt különböző
multimédiai elemekkel gazdagíthatják az átadott tudást.
Ma Magyarországon a leginkább összeszedettséget mutató tanári
blog a tanarblog.hu. Különböző területről érkező szakemberek írásai olvashatók
rajta, amelyek a jövő oktatásához nyújtanak adalékot, bemutatva olyan
eszközöket, melyek már elérhetőek. Az oldal teljes mértékben tematizált,
találhatunk letölthető anyagokat is a felső menüsorban megadott opciók között.
De említhetném Ollé János nevét is aki szintén a hazai oktatási blogolást
támogatja.
Tanárblog, kattints a képre |
Felmerül a kérdés, hogy kik olvassák el a tanári blogokat?
Véleményem és interjúalanyom meglátása szerint is tanár és diák egyaránt
olvasója. A kíváncsiság hajtja a diákot, és érdekli, hogy tanára, aki nap mint
nap órát tart számára mit csinál órán kívül. Továbbá könnyen elérhetővé válik a
tananyag. A tankönyv nem lehet teljes mértékben tartós ezért előbb vagy utóbb
eljár felette az idő.
Diákblog
Az oktatás színvonalát immáron a diákblogok is színesítik.
Klasszikus értelemben ez a fiatalkori naplóírás modern verziója.
„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”
(Karinthy Frigyes)
Ezzel az idézettel szeretném érzékeltetni a diákblogok és a
napló közötti legfontosabb különbséget. A diákok szeretnének figyelmet kapni,
nekik is meglehet a véleményük és ezt nyilvánossá kívánják tenni. Erre
tökéletes eszköz a blog, hiszen itt nincs titok, szabad az önkifejezés. Volt
szerencsém hallgatótársam blogját is olvasni, több bejegyzését is láttam már.
Ajánlanám tanárok figyelmébe is a diákblogokat és ezt a közoktatásra is értem.
Megismerés szempontjából is hasznos lehet, könnyen elképzelhető, hogy tanórán
nem derül ki, hogy a diák mi mindenre képest és olyan meglátásai is lehetnek,
melyeket az iskolában nem tud kamatoztatni.
Úgy gondolom ösztönözni kéne a diákokat a blogolásra.
Megnyílhat, kitárulkozhat a személyiségük és önmaguk számára is hatékonyabbá
válhat a tanulás. A diákok egymás között oszthatják meg a tudást és együtt,
kooperatívan dolgozhatnak ki feladatokat.
Következtetések
Összességében a blog kiváló eszköze lehet tanárnak és diáknak
is a tanulás segítéséhez, sőt ha továbbmegyek a jövő tanulásának
kialakításához. Gyakorlatilag ki kell mondani, nincs ami megállítaná a
folyamatot és eljön az idő amikor már mindent digitális formában tudunk
megtanulni. Viszont ahhoz, hogy ez mielőbb bekövetkezzen több lépést még meg
kell tenni és sajnos számtalan problémát kell áthidalni a közeljövőben.
A pedagógusok számára biztosítani kellene azokat a
feltételeket, melyek szükségesek a blogoláshoz. Nem kell türelmetlenül,
elsietve elég lépésről-lépésre. Nagyon fontos a türelem, és talán egy kis
terelés is. Nem feltétlenül gondolok itt kényszerre, de ezt is bele lehet
látni. Egész egyszerűen rá kell venni valahogy a pedagógusokat, hogy blogot
vezessenek, ez pedig csak úgy megy ha abból nekik vagy előnyük származik vagy
pedig bizonyos információkat terelünk a blog felületére, amely csak itt érhető
el.
Először is be kell mutatni, népszerűsíteni a blogokat, azok
minden előnyével és igen hátrányával is, főleg azért, hogy a leendő használó
már előzetesen ismereteket szerezzen, ezáltal kiküszöbölje azt, vagy netán
megoldást is találjon rá.
Aztán, ha sikerült felkelteni az érdeklődést akkor jön a
tanítás folyamata. Hiszem azt, hogy egy tantestületben, ha más nem az
informatikai szaktanár, de valaki ért a blogíráshoz. Érdemes lenne ő általa
tanulni, tehát létrejönne egy kis csoport, néhány alkalommal megtanulnák az
alapokat az olyan tanárok is, akik teljesen távol tartották magukat korábban az
internet világától, de mutatnak érdeklődést, mondhatnánk: „haladnak a korral”.
Végső soron a blogírást a gyakorlat tudatosítja. Ezzel nemcsak a technikai
tudás, de a szaktudás és az írásra való készség és fejleszthető és legjobb
esetben ezek mind-mind fejlődnek is.
Mindenféleképpen
nyitva kell tartani az ajtót a jövőnek. Az ellenkezés ideig óráig tarthatja
magát, de másokkal szemben, ahol már a blogok szinte mindennaposak, akár komoly
lemaradást is eredményezhet.
Nyilvánvaló
tény, hogy olyan országokban mint például kicsiny hazánk is, anyagi feltételei
is vannak a „jövőnek”, úgy értve, akadályokba ütközik a technológia beszerzése.
azaz jóval több időre van szükségünk mint Nyugat-Európa fejlett országainak, de
tekintve, hogy az okostelefonok és tabletek száma rohamosan növekszik talán
érdemes lenne az iskolán kívüli szerepvállalásokat erősíteni és így rábírni a
tanárokat és diákokat a blogírásra. A rendszer már alkalmas összeköttetésre,
akár interaktív táblával is. De ezt
tudom, hogy nehéz lesz, hiszen a pedagógusok munkája így is már leterhelt és
több időt vesz igénybe a kelleténél, ezért is lenne időszerű átgondolni végre a
beosztásokat.
Az interjú végén rákérdeztem arra, hogy ugyan mi
akadályozhatná a blogok terjedését, működését a jövőben? A válasz határozottan
érkezett: SEMMI. Lehet, hogy zavarni/feltartóztatni lehet rövid ideig esetleg még annál is tovább,
de hosszútávon nem lehet majd megállítani, ha nem is szó szerint a blogot. Mert
lehet jön majd más valami új, amely mindig felül fog kerekedni az
aktualitásokon. A blogok az oktatásban
talán egyszer hétköznapi fogalom lesz és elképzelem a párbeszédet, amint két
diák és tanára egymás előző napi bejegyzését értékelik és reflektálnak rá.
Forrás:
http://hvg.hu/goldenblog/20050518blog
T. Nagy László (2013): A közösségi hálózatok szerepe a nyelvtanulásban (Oktatás-Informatika, 2013/ 1-2. szám) URL: http://www.oktatas-informatika.hu/2013/03/t-nagy-laszlo-a-kozossegi-halozatok-szerepe-a-nyelvtanulasban/, Utolsó letöltés: 2015.05.16.
Lévai Dóra (2013): A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan, (Oktatás-Informatika, 2013/ 1-2. szám), URL: http://www.oktatas-informatika.hu/2013/11/levai-dora-a-digitalis-allampolgarsag-es-digitalis-muveltseg-kompetenciaja-a-pedagogus-tevekenysegehez-kapcsolodoan/, Utolsó letöltés: 2015. 05.16.
http://tanarblog.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése