Intézményi online kommunikáció kollégák között (iskola)

Amikor arra gondoltam, hogy az online intézményi kommunikációról írok, akkor úgy gondoltam, hogy ez nagyrészt azokról a felületekről szól, amelyek minden más online kommunikációt meghatározzák. Viszont egy intézmény megértéshez szükséges áttekinteni a működéshez szükséges feltételeket, célokat és fogalmakat.

 

Szakirodalomi háttérre, tanárral és igazgatóval készült interjúkra alapozom. Ők olyan kompetens személyek, akik naponta érintettek a témában és különbözős pozícióikból adódóan eltér a véleményük is.

Intézmény fogalma

Intézmény fogalmaként szeretnék két definíciót átemelni, melyek közül az egyik a Magyar Tudományos Akadémiához köthető.

„Az intézmény fogalma széles körben használt, de meglehetősen sokértelmű fogalom a szociológiai, és általában a társadalomtudományi irodalomban. Az intézményeken belül megkülönböztetjük a jogi és a jogszerű intézményeket, és ehhez kapcsolódva különbséget teszünk formális és nem formális intézmények között.” (Farkas, 2007)

„ Az intézmény fogalmát a szociológia (és például a közgazdaságtan institucionalista irányzata) a mindennapi szóhasználatnál tágabb értelemben használja: intézménynek tekint minden, emberek egy bizonyos csoportja által közösen végrehajtott cselekvést, s az ehhez kapcsolódó osztályozásokat, szabályokat, értékeket. A futó, esetleges interakciók során a partnerek által kialakított ad hoc szabályok, normák, várakozások megszilárdulása, állandósulása intézményesülésnek tekinthető. – Az intézmények (a szocializáció, a szabályok és értékek interiorizálása révén) jelentős mértékben meghatározzák a bennük résztvevő egyének cselekvését, de még identitását és gondolkodását is. Ezáltal az intézmények jelentős mértékben felszabadítják az egyéneket a helyzetdefiníció terhe alól, segítik eligazodásukat a világban és együttműködésüket más egyénekkel, ugyanakkor korlátozzák szabadságukat és szabályozzák cselekvéseiket is. Az intézmények társadalmi szabályozó szerepe azonban sosem mindenre kiterjedő, még az ún. totális intézményekben (börtön, elmegyógyintézet) sem.” (Magyar Virtuális Enciklopédia, 2004)

Amikor intézményi életről beszélünk, akkor néhány jól definiált szerepben vagyunk jelen. Mindenegyes intézmény valamilyen közös cél vagy értékek mentén jött létre és működik. Az intézményi működést tehát érdekek határozzák meg. A kooperatív együttműködés nélkül sem beszélhetnénk intézményesülésről.

Online kommunikáció

Interjúalanyom kiemelte annak a jelentőségét, hogy az offline és az online kommunikáció között bizony nem is olyan vastagok azok a határvonala. Mire gondolok itt?

Amikor azt mondom jó modor vagy kollektív magatartás. Bizonyos értelem viszont előfordulhat, hogy mégis szöges ellentétek alakulnak ki offline és online viselkedésben. Az online kommunikáció során a felek közötti bizalom feltétlenül szükséges. Az online kommunikáció kultúrája még friss nem kiforrott. Van, aki számára nehezen tanulható, egyesek már ebbe születtek bele. Elég, ha csak a generációs modellekre gondolunk. Olyanok számára a legideálisabb ez az új rendszer, akik nyitottak az innovációra és kihasználják a fejlettség adta lehetőségeket.

Miért szükséges egy intézményen belül a kommunikáció?

A kérdésből eleve adódik, hogy szükséges-e? IGEN szükséges az intézményi kommunikáció, mert manapság már lételeme az intézmények a kommunikáció. Tulajdonképpen a működését határozza meg, különben „meghalna” a rendszer.

Viszont érdemes hosszú- és rövidtávon gondolkodni. Ha egy intézményt kommunikáció nélkül vagy legalábbis minimális felülről érkező egyoldalú kommunikációval irányítanak, működtetik, akkor az hosszútávon biztosan nem tud hatékonyan működni. Ekkor intézményi normák alakulhatnak ki és mint egy rendelet által irányított rendszer, hierarchikus viszony jöhet létre. Tehát átültetve mindezt online formába, nem tud eredményesen működni, ha egyoldalúan kommunikálunk csak éppen online.

Lehetőségek

Kárpáti Andrea, Szálas Tímea, Kuttner Ádám (2012) szerint: „a Web 2.0 koncepciók, projektumok és gyakorlatok együttese, amely a következőkkel jellemezhető (Alexander, 2006):

• szociális szoftverek, amelyek lehetővé teszik több felhasználó együttműködését és közös tartalmak generálását;

• mikrotartalom, amely nemcsak a Web 2.0 tartalmak méretére, hanem egyszerű kezelhetőségére (mentés, másolás, címezés, hivatkozás, beágyazás) utal: blogposztok, videoklipek, wiki-bejegyzések, podcastok stb.;

• nyitottság, amely az eszközök és a tartalmak ingyenes elérhetőségét jelenti, valamint ezek szabad áramlását weboldalak, szolgáltatók és gépek között;

• folkszonómia, amelyet a mikrotartalom és a szociális szoftverek együttese tesz lehetővé: ez alatt metaadatokat és (laikus) osztályozási rendszert értünk, azaz a felhasználók tartalmakhoz rendelt címkéit (’tags’), ezek felhőkbe (’tag clouds’) rendezését”

A Web 2.0 megjelenése azaz az „írható web” a szerkesztés lehetőségét kínálta fel az emberek számára, akik maguk alakíthatták ki saját terüket. „Nem mindegyiket kell használnunk, de ismernünk igen - előnyükkel és hátrányukkal együtt (Ollé, 2014). Nem tudhatjuk ugyanis, hogy egy adott közegben, csoportban, mely az, amelyik a tanulás szempontjából a leghasznosabb vagy a tagok által leginkább preferált (Ollé, 2014).”

Facebook

A facebook 2004 óta működik és az azóta eltelt időszak alatt gyakorlatilag meghódította az egész világot, mára már milliárdokban mérhető a felhasználó személyek száma és persze Mark Zuckerberg konyhájára is szépen hozott, annak ellenére, ahogy az a Social Network (Közösségi háló) című filmben is látható volt, nagy összeget pereltek ki a zsebéből.

Na de nem erről szól jelenlegi írásom, hanem az intézményi online kommunikáció egyik lehetőségéről. Egy korábban, iskolaigazgatóval készített interjú alapján megtudtam, hogy az iskolában dolgozó tanárok zárt Facebook csoporttal rendelkeznek. A Facebookon történő intézményi kommunikáció már-már félhivatalossá vált. Ezen a felületen kerülnek nyilvánosságra a tagokat érintő vagy az intézmény életében bekövetkező változások. A közösségi oldalon lehetőség nyílik komment formájában válaszolni, javaslatokat tenni, sőt röviden kiemelve a lényeget: véleményt lehet alkotni.

Google+, hírlevelek, honlap

Manapság igen csak terjedőben lévő közösségi portál a Google+, amely már sokkal inkább alkalmasabb lehet oktatási tevékenységek szervezésére és lebonyolítására, mint a Facebook. Ennek oka, hogy a felhasználási felülete és funkciói hasonlóak, vagy szinte ugyanolyanok, mivel célzottan kell belépni, az ott folytatott tevékenységeket könnyebben és jobban lehet az oktatás köré építeni. Viszont kevésbé népszerű, „üresebb” - ez akár előny is lehet, hiszen nincs annyi figyelemelterelő eleme -, vagyis háttérbe szorulhat a felhasználó részéről. (Ollé, 2014)

Korábbi években, az internet terjedésének hajnalán, hazánkban is megjelentek az levelezési szolgáltatások. Az e-mail rendszerek adták meg a lehetőséget az online kommunikáció kibontakozásának. A hírlevelek általában rendszeresen terjesztett publikációk, amelyeket manapság e-mail formájában azonosítunk akár ’spam’ néven is. A hírlevelek kapcsán talán a spam jobban kizárható, tiltható. A Facebook csoportban a társak bejegyzéseit nehezebb szűrni, lehet, de azáltal kizárható a fontos írás is.

Az intézmény honlapja egyszerre több irányba is kommunikál. Nem feltétlenül a kollégák közöttit testesíti meg, sőt inkább mondható, hogy célja a külsősök (az intézmény után érdeklődő személyek) számára információ átadás. A honlap kollégák között tájékoztató jellegű lehet, illetve tartalma beépíthető más kommunikációs módba.

Second Life

Talán még csak a jövő zenéje, de már megnyílt a lehetőség virtuális környezetek kialakítására. A Second Life világában már tanítási-tanulási környezet is kialakítható. Eljön majd az idő amikor egy tanári értekezleten ott sem kell lenni fizikailag, főleg ha az illető nem képes megjelenni, és otthonában vagy távol az országtól is, Second Life segítségével mégsem marad le a fontos információkról. Ollé tanár úr által hallottam a Second Life-ról, érdemes a Youtube-on közzétett videói között szemezgetni.

Tartalomkezelő felületetek

A tartalomkezelő felületek kínálata is egyre inkább növekszik. A legtöbbet nem is telepítenünk számítógépre, interneten keresztül elérhető, és nem mellesleg ingyenes. Könnyen és gyorsan elérhetőek bárhonnan, illetve egyszerűek a használatot tekintve. Tanulástámogató rendszerek, melyek oktatásszervezési funkciót is gyakran vállalnak. Ez a felületek információ megosztására, és tartalmak tárolására alkalmasak, de mindezek mellett konferenciák, közösségi események szervezésére is, amely az offline tevékenységet támogatja. Ilyenek például a Moodle, a Mahara, vagy az Edu 2.0.

Komment

A közösségi média egyik fegyvere a korábban már említett kommentelés. A komment egyszerre áldás és átok is. A szabad véleménynyilvánítás joga természetesen mindenki számára adott kell, hogy legyen. A viselkedés és jól neveltség a kommentek hangnemében tud megmutatkozni. A kommentek során egyfajta kollektív ítélet születik meg, amely hirtelen össztűzként csaphat le áldozatára. A tapintatlanság nem válogat, elérhet bárkit. A kommentek segíthetik egy szervezet működését, fontos tanácsokkal, lényeges információkkal láthatják el egymást a kollégák, viszont a rosszindulatot sosem szabad elfelejteni. A bizalomnak meg kell lennie egymás iránt, különben könnyedén átcsaphat személyeskedésbe az eset. A viták vitákat szülhetnek és így tovább, bomlasztva ezzel a munkaviszonyt. Továbbá nem szabad, hogy egy adott csoportba beférkőzzön más, magán jellegű információ. Az egyének magánélete nem tartozik szorosan a munkacsoport életéhez. Úgy gondolom nem illik túlzottan reklámozni sem ezeken a felületeteken, illetve csak abban az esetben, ha ezt a közösség nem utasítja el.

Javaslatok

Az intézményi online kommunikáció folyamatát lehet tudatosítani, javítani és könnyedén hatékonyabbá tenni. Néhány lépés választja el például az iskolákat attól, hogy az online világnak köszönhetően jóval gyorsabban és olcsóbban jussanak információhoz a kollégák. Az információ továbbítása másodpercek alatt a munka eredményességén is lendíthet.

A legfontosabb minden javaslat közül: hagyni kell, hogy a dolgozók között létrejöjjön spontán módon a kommunikáció. Az folyamatos ellenőrzések csak hátráltató erőként szolgálhatnak. Ugyanakkor foglalkozni is kell vele. Nehéz ügy megtalálni ez az arany középutat.

Erre kitűnő opciók adódhatnak, akár továbbképzés formájában is. A csatornákat nem szabad semmiféleképpen sem tiltani, támogatni kellene, de elsőként felkelteni az érdeklődést. Érdeklődés hiányában halálra van ítélve az online kommunikáció. Pedig szerintem lenne rá igény, sőt! Még azok a pedagógusok is fejleszthetik magukat akik már idősebbek és munkájuk során korábban nem volt szükséges az online tér.

Kényszer?

Nyilvánvalóan mindig lesznek olyan személyek akik kényszerként élik meg az újításokat, főleg amikor számukra az átállás se nem könnyű és még választásuk sincs sok. Haladni kell a korral, ezt ők is tudják, csak nehezen akarják belátni. Terelni kell mindenki a modern eszközök felé, mert használatuk egyáltalán nem bonyolult és könnyedén tanulható, általuk pedig idő spórolható meg.

Összegzés

Mai (2015-ös) szemmel tekintve és mindezt Magyarországról, oly távol, de mégis közelinek tűnik a technológia. A jövő itt van az orrunk előtt, csak szabadságot kellene adni neki és elfogadni, hogy pár év múlva már természetes lesz akár Second Life-on, vagy Facebookon keresztül intézni a halaszthatatlan ügyeket.

Az intézményeknek fel kell készülniük erre, továbbképzésekkel, de a lelkes önfejlesztő, innovatív dolgozók hamarabb tudják megtanulni és beépíteni munkájukba a digitális kommunikációs eszközöket.

Folyamat elindítása a cél, elsőként ismerjék meg a pedagógusok az online rendszereket, eszközöket, kezdjék el használni és ezek után a tudást adják át a diákoknak is. Ilyen lépcsőzetesen úton haladva „szájhagyomány útján” talán hamarabb következik be a váltás. Közös felületet használva pedig a tanári munka is eredményesebbé válhat.

Forrás:

Farkas Zoltán (2007): Az intézmény fogalma, fedezete és formalitása, MISKOLCI JOGI SZEMLE 2. évfolyam 2. szám, URL: http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/200702/4_Farkas.pdf, Utolsó letöltés: 2015.05.16.

Magyar Virtuális Enciklopédia (MTA Filozófiai Kutatóintézet) Intézmény-intézményesülés fogalma, Összeállította: Dupcsik Csaba, Utolsó frissítés: 2004.04.13. URL: http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/szoc/intezmeny.htm, Utolsó letöltés: 2015.05.16.

Kárpáti Andrea, Szálas Tímea, Kuttner Ádám (2012): Közösségi média az oktatásban – Facebook esettanulmányok, In: Iskolakultúra 2012/10, 11-42 o., URL: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00169/pdf/EPA00011_Iskolakultura_2012-10_011-042.pdf, Utolsó letöltés: 2015.04.26.

Ollé János (2014): A digitális kommunikáció eszközrendszerének funkcionális áttekintése. URL: https://www.youtube.com/watch?v=yL5T4CBhCHc Utolsó letöltés: 2015. május 17.

Blogok az oktatásban

Korunk a digitális technológia vívmányairól szól, az okostelefonok, tabletek és egyéb IKT eszközök uralta világban szinte bármi elérhető pillanatok alatt. A 21. század elérte az oktatást is, de vajon képes-e lépést tartani vele? Vagyis be tudja-e építeni a modern törekvéseket, jelen esetben a blogokat? A blogok eredettörténete akár már az ókorban is elindulhatott (nyilván nem jelen formáját értve), de az elképzelés magva megszületett. Sok-sok éves fejlődését követően aztán a 20. század végére megjelent a mai értelemben vett blog. A blogok az oktatásban című bejegyzésemet egy, a felsőoktatásban dolgozó szakemberrel készített interjú alapján írom le. Az ő véleményére és tapasztalataira hagyatkozva haladnék a blogok hatékonyságát és hasznosságát bemutató írásomban.

Mi is az a blog?

Első pontban szeretném tisztázni mit is értünk az alatt, amikor azt mondjuk: blog. Találtam egy összeszedett rövid leírást a blog fogalmáról, melyet T. Nagy László írásában olvastam:

„Egy olyan interneten elérhető webes megnyilvánulás, ami periódikusan újabb bejegyzésekkel bővül. A blogok célja a nyilvánosság megteremtése, ezért a legtöbbjük bárki számára nyílt hozzáférésű. Jellemzően a bejegyzések időrendi sorrendben olvashatóak úgy, hogy a legutolsó bejegyzés van legfelül. Lefelé haladva a régebbi tartalmakat böngészhetjük.

Tartalmukat tekintve a blog lehet személyes, vagy tematikus. A személyes forma leginkább egy naplóhoz hasonlítható, ahol a tulajdonos megosztja gondolatait a közösséggel. A tematikus blogok egy témával vagy témacsoporttal foglalkoznak, s abban publikálnak. Általában személyes(ebb) hangvételűek mint a szakmai publikációk, írói járatosak a témában, ahol saját véleményeiket, tapasztalataikat, vagy akár kutatásaikat oszthatják meg.

A bejegyzésekre lehetőség van reagálni, így a véleménycsere megoldott. A fórumtól a blog leginkább abban különbözik, hogy amíg ott egyszerűbb kérdésekre keresünk direkt válaszokat, addig a blogban a szerző által leírt tartalomból szerzünk információt elsősorban, és csak másodsorban véleményezünk vagy kérdezünk. Tehát a blogban a szerző megoszt egy (a fórumban megszokottnál hosszabb hangvételű) tartalmat, amire az olvasók reagálhatnak kérdéssel, bírálattal, kijelentéssel, vagy kiegészítéssel. Léteznek még az úgynevezett mikroblogok, amelyekben nagyon rövid szövegek, linkek vagy multimédiás tartalmak oszthatók meg és nem minden esetben biztosított a reakció sem az olvasóközönségnek.”  (T. Nagy László, 2013)

Visszatérve az elején megfogalmazott történeti feltételezéseimre, miszerint már az ókorban is megjelent a blog elődje, megállapítottam, hogy főleg a reagálás és a véleménycsere lehetősége nem volt megoldott, illetve kiegészíteném, büntetlenül biztosan nem volt megoldott. Ha éppen Hammurapi törvényoszlopa jut eszünkbe, aki a törvényeket elérhetővé tette a közösség számára, akkor nem is állunk annyira messze a blogtól. A babiloni király „törvénykönyve” az egyik legkorábbi ilyen jellegű mű és ráadásul részben fennmaradt. Ha egy keveset ugrunk az időben, akkor eljutunk Luther Mártonhoz, aki tételeit kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára, (elindítva a reformációt).

Mert bizonyos értelemben a blog nem más mint egy miniatűr tankönyv hasonmása. Ezzel a példával élve a történelemben elsőként mégis Freinet nevét kellene megemlítenem. Az ő tanítványai készítettek olyan feladatokat/dolgozatokat, melyeket kitettek a közösség számára, akik visszajelzésekkel szolgálhattak. Éppen ezért érdemes eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha ezek a személye manapság tevékenykednének. Vicces lenne vagy éppen teljesen komoly blogon olvasni a legújabb törvényeket? Negatív kritikai kommentért pedig talán már nem fejeznének le?

Web-log

Az idő viszontagságain keresztül eljutottunk 1992-höz, amikor is megszületett az első blog, Tim Berners-Lee által, bár ekkor még nem blog néven futott. A weblog elnevezés Jorn Barger nevéhez köthető és 1997-ben történt mindez, a web és a log szavak összevonásából alkotta meg, amely a hajónaplóra utal. A rövid ’blog’ alak 1999-ben jelent meg stílszerűen egy blogon, melyet Peter Merholz szerkesztett és írt. Ekkortájt jöttek létre az első gyűjtőportálok. 2004-ben már több mint 10 millió blog működött. Léteznek magyar gyűjtőportálok is, például: a http://blog.lap.hu.

Látható a dátumokból, hogy bár a dolog új keletű mégis immáron több mint húsz éves történelemre tekint vissza, amely idő alatt a kezdetektől a jelenig óriási változások és fejlődés következett be nemcsak a technológiában, hanem a megítélésében is. Mára már nem megy csodaszámba az internet.

De mégis mi a különbség a mai értelemben vett blogok és az úgymond „korábbiak” között?

A válasz nagyon egyszerű: a blog írója nem kanonizál. Az online felület szabad formát kölcsönöz a blog számára, legyen az író, vagy olvasó, aki netán hozzá is szól. Ma egy blog hatással lehet az emberekre, önszántunkból követhetjük a bejegyzéseit, nincs kényszer. Azért olvassuk, mert kíváncsiak vagyunk, tanulni szeretnénk belőle. Nem kötelez minket semmire sem, nem vár el tőlünk semmit.

„A digitális műveltség generációtól és életkortól függetlenül “érhet el” egy-egy személyhez, és eltérő mértékben gyakorolhat hatást online tevékenységére. Ha egy tanulót veszünk példának, aki blogot ír, aktív tartalommegosztó az online közösségi oldalon, hangulatáról és aktuális érzelmi állapotáról mikroblogokon ad hírt az őt követőknek, videót készít, amelyet online felületeken oszt meg, a hétvégi program fényképeit online fényképmegosztó oldalakon is elérhetővé teszi, stb., nos, számára több területen szükséges átgondolni és alkalmazni a digitális műveltséghez tartozó “szabályokat”, mint például egy, az e-mailt gyakran használó és ezen kívül csupán online bemutatókat készítő és megosztó személynek.” (Lévai, 2013)

Tanulás

Miután a blogok számtalan formájában megjelentek már a világhálón és ki tudja még mennyi kiaknázatlan terület maradt, így várható volt, hogy bizony az oktatás/tanulás/nevelés témaköröket érintő bejegyzések is utat fognak törni. Ez az áttörés megtörtént. A kezdetekben csupán maroknyi tanár vagy oktatásban dolgozó kezdett el írni, aztán ahogy nemzetközi szinten a blog terjedése, úgy itthon is nőtt a számuk.

Érdemes azonban különválasztani a blogokat írójuk szerint. Hiszen az oktatásban megjelenő szerepek szerint íródnak azok. Tehát tanuló és tanár egyaránt bloggeré válik. A tanárok által közölt blogok több szempontból is a jövő tanulását jelenthetik, de a jövő oktatása könnyen elképzelhető, hogy a diákblogokra is építeni fog.

Tanárblogok

Először is közvetlenebb lehet mint ami egy formális tanóra keretein belül megengedett. A tanárok olyan tartalmakat is megjeleníthetnek, melyekre már nem maradt idő az iskolában. A tanárok által készített bejegyzések figyelemfelkeltő hatása sokkal intenzívebb lehet, hiszen itt különböző multimédiai elemekkel gazdagíthatják az átadott tudást. 

Ma Magyarországon a leginkább összeszedettséget mutató tanári blog a tanarblog.hu. Különböző területről érkező szakemberek írásai olvashatók rajta, amelyek a jövő oktatásához nyújtanak adalékot, bemutatva olyan eszközöket, melyek már elérhetőek. Az oldal teljes mértékben tematizált, találhatunk letölthető anyagokat is a felső menüsorban megadott opciók között. De említhetném Ollé János nevét is aki szintén a hazai oktatási blogolást támogatja.

Tanárblog, kattints a képre

Felmerül a kérdés, hogy kik olvassák el a tanári blogokat? Véleményem és interjúalanyom meglátása szerint is tanár és diák egyaránt olvasója. A kíváncsiság hajtja a diákot, és érdekli, hogy tanára, aki nap mint nap órát tart számára mit csinál órán kívül. Továbbá könnyen elérhetővé válik a tananyag. A tankönyv nem lehet teljes mértékben tartós ezért előbb vagy utóbb eljár felette az idő.

Diákblog

Az oktatás színvonalát immáron a diákblogok is színesítik. Klasszikus értelemben ez a fiatalkori naplóírás modern verziója.

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” (Karinthy Frigyes)

Ezzel az idézettel szeretném érzékeltetni a diákblogok és a napló közötti legfontosabb különbséget. A diákok szeretnének figyelmet kapni, nekik is meglehet a véleményük és ezt nyilvánossá kívánják tenni. Erre tökéletes eszköz a blog, hiszen itt nincs titok, szabad az önkifejezés. Volt szerencsém hallgatótársam blogját is olvasni, több bejegyzését is láttam már. Ajánlanám tanárok figyelmébe is a diákblogokat és ezt a közoktatásra is értem. Megismerés szempontjából is hasznos lehet, könnyen elképzelhető, hogy tanórán nem derül ki, hogy a diák mi mindenre képest és olyan meglátásai is lehetnek, melyeket az iskolában nem tud kamatoztatni.

Úgy gondolom ösztönözni kéne a diákokat a blogolásra. Megnyílhat, kitárulkozhat a személyiségük és önmaguk számára is hatékonyabbá válhat a tanulás. A diákok egymás között oszthatják meg a tudást és együtt, kooperatívan dolgozhatnak ki feladatokat.

Következtetések

Összességében a blog kiváló eszköze lehet tanárnak és diáknak is a tanulás segítéséhez, sőt ha továbbmegyek a jövő tanulásának kialakításához. Gyakorlatilag ki kell mondani, nincs ami megállítaná a folyamatot és eljön az idő amikor már mindent digitális formában tudunk megtanulni. Viszont ahhoz, hogy ez mielőbb bekövetkezzen több lépést még meg kell tenni és sajnos számtalan problémát kell áthidalni a közeljövőben.

A pedagógusok számára biztosítani kellene azokat a feltételeket, melyek szükségesek a blogoláshoz. Nem kell türelmetlenül, elsietve elég lépésről-lépésre. Nagyon fontos a türelem, és talán egy kis terelés is. Nem feltétlenül gondolok itt kényszerre, de ezt is bele lehet látni. Egész egyszerűen rá kell venni valahogy a pedagógusokat, hogy blogot vezessenek, ez pedig csak úgy megy ha abból nekik vagy előnyük származik vagy pedig bizonyos információkat terelünk a blog felületére, amely csak itt érhető el.

Először is be kell mutatni, népszerűsíteni a blogokat, azok minden előnyével és igen hátrányával is, főleg azért, hogy a leendő használó már előzetesen ismereteket szerezzen, ezáltal kiküszöbölje azt, vagy netán megoldást is találjon rá.

Aztán, ha sikerült felkelteni az érdeklődést akkor jön a tanítás folyamata. Hiszem azt, hogy egy tantestületben, ha más nem az informatikai szaktanár, de valaki ért a blogíráshoz. Érdemes lenne ő általa tanulni, tehát létrejönne egy kis csoport, néhány alkalommal megtanulnák az alapokat az olyan tanárok is, akik teljesen távol tartották magukat korábban az internet világától, de mutatnak érdeklődést, mondhatnánk: „haladnak a korral”. Végső soron a blogírást a gyakorlat tudatosítja. Ezzel nemcsak a technikai tudás, de a szaktudás és az írásra való készség és fejleszthető és legjobb esetben ezek mind-mind fejlődnek is.

Mindenféleképpen nyitva kell tartani az ajtót a jövőnek. Az ellenkezés ideig óráig tarthatja magát, de másokkal szemben, ahol már a blogok szinte mindennaposak, akár komoly lemaradást is eredményezhet.

Nyilvánvaló tény, hogy olyan országokban mint például kicsiny hazánk is, anyagi feltételei is vannak a „jövőnek”, úgy értve, akadályokba ütközik a technológia beszerzése. azaz jóval több időre van szükségünk mint Nyugat-Európa fejlett országainak, de tekintve, hogy az okostelefonok és tabletek száma rohamosan növekszik talán érdemes lenne az iskolán kívüli szerepvállalásokat erősíteni és így rábírni a tanárokat és diákokat a blogírásra. A rendszer már alkalmas összeköttetésre, akár interaktív táblával is.  De ezt tudom, hogy nehéz lesz, hiszen a pedagógusok munkája így is már leterhelt és több időt vesz igénybe a kelleténél, ezért is lenne időszerű átgondolni végre a beosztásokat.

Az interjú végén rákérdeztem arra, hogy ugyan mi akadályozhatná a blogok terjedését, működését a jövőben? A válasz határozottan érkezett: SEMMI. Lehet, hogy zavarni/feltartóztatni  lehet rövid ideig esetleg még annál is tovább, de hosszútávon nem lehet majd megállítani, ha nem is szó szerint a blogot. Mert lehet jön majd más valami új, amely mindig felül fog kerekedni az aktualitásokon.  A blogok az oktatásban talán egyszer hétköznapi fogalom lesz és elképzelem a párbeszédet, amint két diák és tanára egymás előző napi bejegyzését értékelik és reflektálnak rá.

Forrás:
http://hvg.hu/goldenblog/20050518blog
T. Nagy László (2013): A közösségi hálózatok szerepe a nyelvtanulásban (Oktatás-Informatika, 2013/ 1-2. szám) URL: http://www.oktatas-informatika.hu/2013/03/t-nagy-laszlo-a-kozossegi-halozatok-szerepe-a-nyelvtanulasban/, Utolsó letöltés: 2015.05.16.
Lévai Dóra (2013): A digitális állampolgárság és digitális műveltség kompetenciája a pedagógus tevékenységéhez kapcsolódóan, (Oktatás-Informatika, 2013/ 1-2. szám), URL: http://www.oktatas-informatika.hu/2013/11/levai-dora-a-digitalis-allampolgarsag-es-digitalis-muveltseg-kompetenciaja-a-pedagogus-tevekenysegehez-kapcsolodoan/, Utolsó letöltés: 2015. 05.16.
http://tanarblog.hu/